Mi a Mindfulness?

​​

Mindfulness egy klinikai kutatásokkal alátámasztott módszer, ami szószerint "tudatos jelenlétet" vagy "éber figyelmet" jelent. Alapjául a meditáció szolgált és egy Jon Kabat-Zinn nevű molekuláris biológus fejlesztette ki. Ő azt vizsgálta, hogyan lehet a meditáció és a tudatos jelenlét gyakorlatait vallási keret nélkül, egészségügyi környezetben alkalmazni. Ebből született először az MBSR - azaz Mindfulness alapú stressz csökkentés.

Később pedig a MBCT - azaz a Mindfulness alapú kognitív terápia.

Szóval alapvetően sok hasonlóságot találhatunk a kognitív terápiák és mindfulness tapasztalatai közt, sőt még a Sztoikusok gondolatai közt is.​

​

Röviden a Mindfulness lényege az, hogy tudatosan a jelen pillanatra figyelünk és észrevesszük mi történik bennünk - érzetek, gondolatok, érzelmek szintjén -, valamint körülöttünk, mindezt ítélkezés, vagy azonnali reagálás nélkül.

Amilyen egyszerűen hangzik olyan nehéz ezt csinálni. Hiszen az idegrendszerünk túlélésre van optimalizálva, villámgyors reakciókra életet veszélyeztető helyzetekben, akkor is így működik, amikor valójában nincs veszély. Érthető módon ez a működési hiba újabb hiba- azaz veszélyüzenethez vezet, megerősítve, hogy veszélyben vagyunk - kész is a stressz spirál.

​

A nagy kérdés: mi a meditáció?

​

Ha te esetleg még nem jártál utána, akkor ez is egy kérdés lehet. Az alábbiakat az én eddigi ismereteim és megértésem szerint írom le, tehát semmi esetre sem tudományos konszenzus és főképp nem ér közelébe sem egy buddhista tanításnak. A "meditáció" szót körüllengi a misztikum, gyakran instant megvilágosodás eszközt értenek alatta, hát akkor mi is a megvilágosodás?...  

Röviden annak a mély felismerése és átélése, hogy amit "valóságnak" - külső körülmények valóságának - élünk meg, az nagyon nagy mértékben rólunk szól. Szokták mondani, hogy tükör. Mégpedig úgy tükör, hogy az amit gondolunk, ahogyan értelmezünk, amilyen elvárásaink vannak az teljes mértékben a sajátunk, így a mi hatáskörünk (és a saját felelősségünk is). Amit kiolvasunk, amit kihozunk a külvilág adottságaiból az egy nagyon képlékeny dolog - ebben rejlik a szabadságunk.

Tehát egyfelől nincs hatalmunk az idő és az anyag felett, másfelől van hatalmunk a viszonyulásunk, és gyakorlással a reakcióink fölött.

A megvilágosodottság olyan állandó tudatállapot, amikor valaki képes minden pillanatban teljesen ítélkezésmentesen, nyitottan befogadni a jelen pillanatot. Kívülről szemlélve talán annyit tapasztalunk, hogy a cselekedetei eredményesek, szavai józanok és kedvesek, türelmesebb, tisztábban látja a dolgokat, akár minket is, látja a számunkra láthatatlan összefüggéseket a jelenben és a jövőben, mintha valamiféle áldás lenne rajta. 

A meditáció pedig olyan gyakorlatok összessége, amelyek abban segítenek, hogy efelé közelítsünk.

Sokféle meditáció létezik, abban egyeznek, hogy a figyelmünk szándékos irányításával dolgozunk, miközben igyekszünk külön választani és így megfigyelni a vágyakozás az elutasítás vagy a zavarodottság érzelmeit amelyek megjelennek tudatunkban. Vannak nagyon "egyszerű" és vannak "színes szagos" meditációk, a különböző hagyományok különböző gyakorlatokat fejlesztettek ki.

Meditációnak tekintjük a különféle testérzet figyelés gyakorlatokat: pl a légzés figyelése, a test pásztázása. Meditáció amikor azt figyeljük, hogyan bukkannak fel szándékunktól függetlenül hangok, gondolatok, érzelmek... a figyelmünk terében. Meditáció amikor vizualizálunk valamilyen misztikus képet, például buddhaformákat. Meditáció az is, amikor testi gyakorlatokat és mantrákat ismétlünk. A céljuk ugyanaz: nyugodt, ítélkezésmentes, nyitott megvilágosodott állapot elérése. Az egyes hagyományok arra bíztatnak, hogy állapodjunk meg egy irányzatnál és ne váltogassunk, mert akkor a változatosság, különlegesség, eredményesség kergetése éppenhogy megakadályozza a fejlődést. 

​

Rendszert csinál az idegeimből

​

Gyakori, főleg eleinte, hogy a meditáló egyes ülések után csodálatos meditációról számol be, ami sikerélménnyel is jár. Ebből aztán könnyen kikövetkeztethetjük, hogy mit él meg amikor napokig nem jönnek a "tökéletes" meditációk - kudarcot.

Ennek nagyon egyszerű oka van, az újdonság leköti a figyelmet, ekkor jól teljesítünk a figyelem kordábantartása terén, a megszokás viszont ez ellen dolgozik - autópilótába tenné a meditálást, hogy addig valami "hasznosat" csináljon (spoiler - csak ugyanazokat az idegpályákat aktivizálja amiket amúgy is porosra taposott már).

​

Fontos, hogy a meditáció nem olyan valami, amit "megtanulunk" mint mondjuk bekötni a cipőfűzőt. Hanem inkább olyan mint a tisztálkodás, vagy a testünk edzése - a jó állapotot a rendszeresség tartja fent.

Az én tapasztalatom az volt, hogy körülbelül 3/4 évnyi napi gyakorlás után feltűnt, hogy olajozottabb lett az életem - dacára az akkor fennáló külső nehézségeimnek -, és végre elkezdtem haladni a céljaim felé.

Különösen fontos, hogy legyünk magunkkal egyaránt "kedvesek és határozottak", a rövidebb de rendszeres gyakorlás (akár napi 10-20 perc ) csodákra képes és ha az élet olykor akadályt gördít a napi rutinunk elé, akkor ezt is kedvesen és határozottan fogadjuk el, másnap folytatva a rutint.

Ha pedig azt vesszük észre, hogy ilyen-olyan okok rendszeresen megakadályoznak, akkor forduljunk ítélkezésmentes kíváncsisággal efelé, vajon mit és hogyan változtassunk ahhoz, hogy működhessen - talán az időpont, talán az időtartam, talán a helyszín, talán a körülmények (egyedül, közösségben, akár online)... az is lehet, hogy ilyenkor másik típusú meditációra válthatunk.

​

TIPP: csábító a gondolat, hogy mások is visszajelezzenek, elismerjék ezt a lelki erőfeszítést amit elkezdtünk. Mégis azt mondom "tartsd meg magadnak". Adj magadnak minél több időt! Minél később kezd véleményt alkotni az elméd arról, hogy milyen a meditálás, annál nagyobb lesz a mozgástere. Emlékezz rá, hogy a megvilágosodott állapot az ítélkezésmentes nyitott jelenlét - kezd el ezt gyakorolni a meditációhoz való hozáállással: maradj kezdő szellem minél tovább!

Nem kell titkolózni, de a kevesebb információ nagyobb szabadságot ad majd a változó élményeid befogadására.

​

Mi köze a meditációnak a személyiségünkhöz és az életünk minőségéhez?

​

Ahogy írtam, a szabadságunk abban rejlik, hogy az elménk mit kezd az érzékszervi tapasztalatokkal.

Ez pedig formálható.

Amikor elkezdünk ilyesmivel foglalkozni, általában a családi minták, transzgenerációs minták (főleg a traumatikusak), korai tapasztalásaink (főleg a traumatikusak), a társadalmi-, szociális közeg és persze a választott emberi kapcsolataink határozzák meg.

Az idegrendszerünk a "járt utat járatlanért ne hagyj el" mentén működik. Úgy akar jót nekünk, hogy a fizikai túlélés a legfőbb cél, úgyhogy amivel már sikerült túlélni az elmúlt éveket, azzal megyünk tovább.​ A prediktív agy elmélet szerint, gazdaságosság céljából az agyunk mindig jóslatokat készít mit is hoz a következő pillanat. Az érzékelő rendszerünket arra "használja", hogy ellenőrizze a predikció érvényességét - amire nem kapcsolódik a predikcióhoz, azt érdektelen információnak ítéli.

Tehát már viszonylag kevés tapasztalat alapján megtanuljuk értelmezni a világot és erre a saját értelmezésünkre reagálunk, eszerint szervezzünk az életünket.

A külső körülmények végtelen sokaságából azokat észleljük, amelyek ismerősek (és van már rá stratégiánk). Ezt gyakran még tanult erkölcsi ítéletekkel is megerősítjük, benne tartva magunkat a "sorsunkban".

​

Az a kép, amilyen körülmények közt, amilyen hangulatban, életerővel, hozzáállással, reakciókkal, szokásokkal ... létezünk - ezt éljük meg saját magunknak.

Ha elképzeljük hogy másképpen csinálnánk, az hazugságnak, igazságtalanságnak, érzéketlenségnek, erkölcstelennek, felületességnek stb. tűnik - az az érzésünk támad, hogy elveszítenénk saját magunkat.

​

A változtatás sokszor azért jár kudarccal, mert csak a végső kép "eljátszására" készülünk fel. De öntudatlanul megtartottuk a bennünk rejlő hitrendszereket, viselkedéseket...

​

A meditáció rendszeres gyakorlása idővel segít józanabbul szemlélni ezeket, szabadságot ad arra, hogy kérdéseket tegyünk fel. Mintha belezoomolnánk a saját működésünkbe, és meg tudnánk nyomni a PAUSE vagy a STOP gombot, mielőtt az automatikus gondolatainkon elindulnánk, vagy mielőtt kimondanánk valamit, amit később megbánunk.

​

A meditáció és a mindfulness NEM VARÁZSPÁLCA, hanem gyakorlat a belső tér feltérképezése. Arra, hogy a saját működésünket megismerve - ahogy a buddhizmus fogalmaz - "minden lény javára" váló gondolatokat, szavakat és tetteket fejlesszünk ki. Hiszen mi magunk is közéjük tartozunk, és a közös jó, több külső jó élményt is generál.

​

A Mindfulness korlátai

​

A Mindfulness során meditációs gyakorlatokat végzünk, lehetőleg napi rendszerességgel hosszabb időn át. Ezek a gyakorlatok érzelmileg megterhelőek lehetnek, különösen a trauma túlélők számára. Ilyenkor speciális traumatudatos szemléletben dolgozunk. 

​

Személyiségzavarok és egyes pszichiátriai betegségek esetén veszélyei is lehetnek a meditációnak. A Mindfulness önmagában nem alkalmas arra, hogy ezeket kezelje, sőt kontraindukált bizonyos esetekben.

​

A gyógyszeres, pszichoterápiás munkát kiegészítheti a mindfulness elsajátítása és gyakorlása - mindenképpen a kezelőorvossal egyeztetve. Szorongás, stressz esetén az MBSR, depressziós állapotok esetén az MBCT lehet jó kiegészítője a kezeléseknek.